Bemutatkozás
Home 
Bemutatkozás 
Hobbijaim 
Fotoalbum 
Kedvenc linkjeim 
Kapcsolat 
Lépj be! 

 

 

Röviden bemutatkoznék:

Fiatalon születtem. Az általános Iskolát én is elvégeztem, minden osztályt elsőre!

Aztán gimnáziumba jártam, nem titok: a MADÁCH IMRE Gimnázium kémia-biológia szakos osztályába. Le is érett- ségizem, mint a pinty.

Egy évig betanított laboránsként dolgoztam a TUNGS- RAM-ban, majd jött a Sereg 11 hónapig. Persze vegyvé- delmi században.

A Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki karán öt évig tanultam, közben 3 év után vegyész üzemmérnöki diplomát szereztem. (És nem az Ecserin!) A végén meg újra államvizsgáztam és a  vegyészmérnöki diplomát is megkaptam.

Azóta melózom. Hurrá!!!

11 évig a Szerves Vegyipari Kutató Intézetben gályáztam "szaré-húgyé" aztán lépni kellett, hogy a hideg vízre valót is megkeressem.  Azóta az Első Vegyi Industria Rt. főtech- nológusaként dolgozom és sok színes kavicsot kapok a munkámért.


   Sport pályafutásom: sakk, lövészet, gyalogtúrázás, kerékpározás

 

 

Az általános suliban sakkoztam. Jó mi? Jó kis ülő-sport. Az ember fejét viszont rendesen tágítja. Éppen leigazoltak volna "igazi" verseny sportolónak, amikor jött a gimi rohamléptekkel, és bele kellett húzni a tanulásba, hogy fölvegyenek. Mert akkor még ilyen volt a rendszer. Így hát sakkozó az nem lettem.

A gimiben asztaliteniszezni (gyengébbek kedvéért "ping-pongozni") jártam 2 évig. Másod- osztályú IFI voltam. Én végig úgy éreztem, hogy jól megy. Jól is ment, hiszen nem estünk ki a 2. osztályból. De csak épp hogy. Amikor közeledett az egyetemi felvételi és bele kellett húzni a tanulásba, ettől is búcsút vettem. Az élet csupa lemondás. Pfúj!

A seregben egyszer sakkversenyt rendeztünk. Az elsők között voltam, de nem tudtuk befejezni. Kevés volt rá a 11 hónap. Nem bántuk.  Egyszer pedig meghívott egy megyei bajnok asztalitenisz klub vezetője, hogy játszam velük edzőmérkőzést. Segítsem a felké- szülésüket. Megtettem. Segítettem nekik. Mindenkit megvertem, persze ping-pongban. Búcsúzóul még az edzőt is. Hogy mi volt ebben a segítség, máig sem tudom.

MuraAz egyetem alatt lövész versenyző lettem, és 11 évig az is maradtam. Amíg csak az MHSZ létezett. Lőttem géppisztollyal és 9 mm-es pisztollyal tartalé- kos tisztek bajnokságán, kispuskával, kiskaliberű pisztollyal és Drulov kisöbű sportpisztollyal egyete- mek-főiskolák bajnokságain valamint kerületi, buda- pesti és országos bajnokságokon, légpuskával és légpisztollyal klubok budapesti versenyein, zárt irányzékú standard puskával, légpuskával és légpisztollyal egyetemek nemzetközi bajnokságain. Kolttal is lövöldöztem edzéseken pihentetőül, a point célzórendszert is kipróbálam. Lőttem vadászpuskával is az egyik nemzetközi verseny kirándulásán futóvadra. Jártam nemzetközi versenyen kétszer Zsolnán, háromszor Pozsonyban, aztán Drezdában, Neszebárban, Szófiában. Mindegyik emlékezetes marad. Ezt a sportot sajnáltam a legjobban, mikor vége lett.

Hatéves koromtól kezdve rendszeresen kirándultam. Először csak a Budai-hegyekben, aztán mikor már úntuk, a Pilisben, Börzsönyben, Visegrádi hegységben. A kirándulások átalakultak túrákká, a hegyek pedig egyre messzebbre és messzebbre kerültek.  Bele-vágtunk az Országos Kék Túrába. Mire teljesítettük, már szinte minden valamire való hegységünkben jártunk. A Soproni-, Kőszegi-, Keszthelyi-hegységben, Mátrában, Bükk-ben, Mecsekben, a Zempléni-, Velencei-, Vértes-hegységben, a Cserhátban, Cserehátban, Aggteleki-karsztban, a Villányi-hegységben, a Balaton-felvidéken, Bakonyban, még a piciny Tihanyi-hegyeket is bejártuk, vagy a Fonyódi-dombot, Zalai-dombságot, a Getét, Gerecsét. Tényleg nem akarom az összeset felsorolni.

Külföldre is ellátogattam túrázni. Az Alacsony-Tátrába, Magas-Tátrába, szlovák és lengyel oldalon, a szófiai Vitosára, Szász-Svájc homokkő sziklái közé, az Alpok egy-két nyúlványára. Teljesítménytúrákon, vándortúrákon, túra-versenyeken, magashegyi túrákon, barlangtúrákon vettem részt. A Dél-Dunántúli Kék túrát is elkezdtem, de sajnos még nem fejeztem be. Nincs kizárva, hogy egyszer még befejezem. De akkoriban még álmodni sem mertem, hogy ezeknek a hegyeknek a legtöbbjét kerékpárral is meg fogom hódítani.

Ja, és mellesleg az MTSZ minősítő rendszerében Kiváló Túrázó minősítést szereztem.  Itthon,  Magyarországon nem sok ilyen van. Én vagyok a 168. (Érdemesnál még a 305. voltam.)

19 éves koromban kaptam egy 4 sebességes ruszki félverseny bicajt. Azóta bringázom. 11 évig csak hétvégi, nyári szünidei amatőr hobbi bringásként tekeregtem, talán összesen ha 3-4000 km-t. Aztán váltottam egy Favorit félversenyre, amivel már 3 év alatt 2300 km-t tekertem. Közben meg is szerettem a bringázást, így hát jött egy Schwinn-Csepel landrider, GS-200-as szettel szerelt. Hatalmas, kényelmes, 21 sebességes. 6500 km-t tekertem le vele 3 év alatt. Aztán megláttam egy Shimano STX szettel felszerelt Schwinn-Csepszon blackwood-ot, és nem bírtam ellenállni neki, azonnal megvettem. Vele több, mint 25000 km-t tekertem le. Aztán megérett a cserére. Egy igazi túrabringát akartam. Így hát összerakattam egy full Shimano LX-es szettel szerelt Merida Dakkar-t. Még sohasem hagyott cserben. Már több, mint 7000 km-t mentem vele.

Magyarországon több, mint 33 500 km-t bringáztam, az Országos Kerékpáros Körtúrát már teljesítettem. 4 évig egy túraszervező magánvállalkozó kerékpáros túravezetője is voltam, így hát azóta 44 000 km fölé nőtt a megtett út. Az egyesületemben, az Eötvös Lóránd Természetbarát Egyesületben én vagyok az egyetlen kerékpáros túravezető. És lassan az egyetlen kerékpáros is. Ha nem jöttök és nem tartotok velem.

HÉÉÉÉ! Körbetekertem már az EGYENLÍTŐT!!! (Elméletben.)

A megtett túraútvonalakról majd a megfelelő menüpontban beszámolok.

 

 

 

[Home][Bemutatkozás][Hobbijaim][Fotoalbum][Kedvenc linkjeim][Kapcsolat][Lépj be!]

Copyright(c) 2004 rudy & rudy Company. All rights reserved.